Mielőtt áttérek a szakmai cikkek írására… Még egy utolsó helyzetjelentés és dühöngés. Aztán majd szerintem „draft”-ra állítom ezt a bejegyzést.
Mielőtt áttérek a szakmai cikkek írására… Még egy utolsó helyzetjelentés és dühöngés. Aztán majd szerintem „draft”-ra állítom ezt a bejegyzést.
Most konstatáltam, hogy december közepén írtam utoljára bejegyzést ide a blogra. Pedig az volt a cél, hogy rendszeresen jelentkezem, ráadásul szakmai jellegű cikkekkel, de legalábbis olyanokkal amelyek beleillenek az érdeklődési körömbe. Nem feltétlenül WordPress, de mindenképp az informatikához, technológiához kapcsolódó bejegyzéssel.
Aztán itt van január vége…
Egyszerűen nem jutottam oda, hogy leüljek és egy fél órát nyugodtan megírjak egy „bármilyen” cikket. Éppen ezért azt hiszem, hogy minden erőmet össze kell szednem majd, hogy visszatérjek az eredeti elképzeléshez.
Vagyis, hogy újra napi feladattá teszem az Atomic Habits olvasását, illetve egy szigorú időtervet fogok bevezetni. Sőt azt is szigorúan fogom tartani, hogy mikor válaszolok emailekre, telefonokra, üzenetekre.
Hiszen erről szólna az EMIT projekt. Mármint arról, hogy kísérletezem, miként lehet hatékonyan beosztani az időt és erőforrást. Az utóbbi néhány hétben azt vettem észre, hogy megint csak a saját dolgaimmal nem foglalkozom. Mert állandóan csörög a telefon, állandóan tele a „levelesláda” és nem jutok egyről a kettőre a saját dolgaimmal. Vagyis fókuszvesztés történt.
Nem írok cikkeket, nem készítek videókat, nem jut idő a tanulásra, fejlődésre, nincs idő a mozgásra és nincs idő a zenélésre. Természetesen az első négy az ügyfelek érdekeit is szolgálná, mert magasabb minőségű szolgáltatást tudnék biztosítani.
Éppen ezért, mivel a saját és az Ő érdekük is, hogy a mozgáshiány miatt ne robbanjak le, és hogy ne épüljek le szellemileg azáltal, hogy csak mások dolgaival foglalkozom, muszáj húznom egy határt.
Vagyis muszáj magammal is foglalkoznom. Tehát, időterv, hatékonysági terv, edzésterv és priorizálás következik. Kommunikációs időblokkokkal és teljes „rádiócsenddel” a nap bizonyos időszakaiban. Különben meg fogok őrülni 🙂
Sajnos az ember hajlamos arra, hogy elfelejtse a saját érdekeit is nézni. Valahol hallottam egy érdekes gondolatot. Valahogy úgy szólt, hogy ha képes vagy más, vagy mások szekerét tolni napi 8-10-12-16 órában, akkor hogy-hogy nem jut fél órád magadra. MAGADRA…
A „magadra” természetesen tág értelmezés. Család, énidő (ami oly divatos mostanában), a saját fejlődésed, hobbi, pihenés, bármi ami kikapcsol etc. Muszáj! Kell! Különben mi értelme az életnek. Ráadásul bizonyos esetekben olyan feladatokat csinálok, olyan munkát végzek, amiért nem is fizetnek. Tehát a másik fontos mérföldkő az idei évben, hogy ezeket az ismerősöket, ügyfeleket, bárkit leépítsek amiből nem származik bevétel vagy valamilyen egyéb haszon. Jogos lehet itt a felhördülés, de gondoljon mindenki bele: Szívességből nem lehet kenyeret venni…
Nos, elindítom ezt a változást…